canacsab

Már 14 évesen eldöntöttem hogy zenész leszek. Nem volt magasztos indok csupán imádtam a zenét. Na jó meg a csajok buktak a zenészekre...meg nem voltam egy sportos alkat. Akkor még. :) A lényeg hogy a döntés megszületett már csak hangszert kellett választani és gyerünk.  Persze nem volt ilyen egyszerű mert a zeneiskolában a "láttál-e már valaha csipkebokor rózsát" volt a legkeményebb zene és valljuk be nem valószínű hogy bármelyik kislány szívét megdobogtatta volna ennek a dalnak még egy virtuóz előadása sem.  Na meg a szolfézs... Nem elég hogy a suliban jegyeket osztogattak még itt is felelni meg marhaságokat tanulni.... Én zenélni akarok nem elméletekkel foglalkozni. Húú de bántam hogy akkor gyerekként nem tanultam meg azt a sok akkor feleslegesnek vélt anyagot. Kemény munkával az évek alatt kénytelen voltam bepótolni. Egy gyereknek azért nehéz ezt felfogni, amikor már ezrek előtt akar színpadra állni és begyűjteni az elismerő tapsot meg újjongást. Nem népdalokat  tanulni meg kottát olvasni. Szerencsére a szülők támogattak és gyorsan lett hangszer ... mi más zongora...

és amikor a kötelezők megvoltak akkor jöhetett a szabadon szárnyaló zenélés.  Az első saját szerzemények .. vagy valami olyasmik. Még szűz volt a fülem a kezem és azt gondoltam ez az év slágere. De nem! Ez sem vette el a kedvem. Tudtam hogy előbb utóbb eljön az én időm.  A menet az volt hogy referencia miatt kénytelen voltam megtanulni már híres előadók dalait. Mivel nem voltam ismert valami műsorral ki kellett állni az emberek elé. ...és talán majd egy Illés és egy Omega közé bepakolom a saját szerzeményem. Majd még több zenét megtanultam és egyszer csak már egy egész estét kitöltött a műsor. A fellépések először családi események, majd barátoknak és így tovább. 

Csak azt vettem észre hogy felnőtt lettem és nem a saját zenéket játszom hanem mások számait, feldolgozásokat és nem koncerteken hanem bálokon, esküvőkön zenélek. Lehetett vele keresni de ez igazán csak hobbinak volt mondható.  Egyszercsak lett vizsgám és hivatásos zenész lettem. Ekkor már izmos voltam. :)

Már sokat hallottam róla hogy külföldön mennyit lehet keresni a vendéglátózással. Igen ilyen lealacsonyító elnevezéssel illetik ezt a műfajt. Pedig rengeteg munka van benne. Arról nem is beszélve ha ezt egyedül csinálod akkor a súly óriási rajtad. Neked kell gondoskodnod mindenről. Szállítás, hangosítás, beszerelés, és a hangulat. Hatalmas felelősség van a zenész vállán amikor például egy esküvőn játszik mert valljuk be az emberek mire emlékeznek a buliból? A kajára?  A pincérekre? Talán csak akkor ha hatalmasat zakózik valamelyik a tortával. Vagy a vőfély dumájára? Nem! Arra emlékeznek hogy milyen volt a buli hangulata ami jórészben a zenésztől függ. Milyen hangulatot csinál a számsorrend választással a zenék igényes eljátszásaval stb.  Ugye ugye ? Mekkorát táncoltunk ... úgy elfáradtam hogy alig bírtam hazamenni ... vagy annyira denszeltem hogy a sarok csontom is elrepedt... igen volt ilyen is.

Ja és kimaradt az hogy milyen elképesztően drága a felszerelés. Van egy érdekes energiája a hangszereknek ...olyan mintha saját gravitációval rendelkeznének. Mivel minden buliban az összes részeg vagy rá akar esni a méregdrága zeneszerszámra vagy játszani akar rajta. Ilyenkor próbálsz egy emberhez már nem hasonlítható entitásnak finoman szólni hogy " légyszi ne.."... ezután van aki megérti ...van aki nem és jön a megveszem kilóra... Majd amikor szünetben ismét összefutsz vele és közlöd a hangszer árát ... kijózanodik és azon az estén már tuti hogy ő nem fog a közeledbe menni. Igazából nem ez volt a jellemző de ez is olyan mint minden feladat meg kell oldani. Azon kívül hogy zenész vagy még jól kell érteni az emberekhez is. ...és mivel te egy szolgáltatás vagy ezért nem sértheted meg a legfaragatlanabb vendéget sem. Meg ők sokan vannak te meg egyedül. " sok lúd disznót..." Tudod. 

Kicsit elég volt ebből és nekivágtam a nagy külföldnek. Gyorsan rájöttem hogy bizonyos mennyiségű alkohol után az emberek kezdenek nagyon hasonlóak lenni, csak esetleg más nyelven hörögnek a füledbe hogy mit játszál el " de most azonnal" . :) Egy hajón kezdtem és a világot négyszer kerültem meg.

De a vicc az hogy nagyon keveset láttam belőle az első utam alkalmával. Mert ezt is tanulni kell hogyan oszd be az időd hogy ne csak feladat legyen a zenélés hanem élvezet is. A második hajózás már rutinos volt mert szinte mindenhol szétnéztem ahol a hajó kikötött. Megismertem sok országot, embert és kultúrát. Voltak kedvesek és mogorvák. Egy volt mindig azonos és ugyanaz. A zene. A zongora billentyűinek érintése elfeledtette a távolságot, a honvágyat, és a valódi magányt. Sok ember között is lehet valaki magányos. Ezt is megtapasztaltam. Mi zenészek külön lények voltunk a hajón. Este ott ültünk a hangszer mögött majd napközben észre sem vettek minket. A többesszám a több zenésznek szól, mert több terem több zenész. De nem volt igazán összetartozó társaság a zenészek.... Biztos volt kis irígység, vagy csupán a fásultság. Minden este ugyanazt játszani 11 hónapon keresztül... talán érthető. De hatalmas rutin volt. Kint is és itthon is. Ha nagy színpadon állsz mint ismert előadó akkor nem találkozol olyan helyzetekkel mint ......igen mint amivel egy vendéglátós találkozhat. 

Miket tudnék mesélni .. de a titoktartás kötelez.....

Jó pár év munkával a hátunk mögött egyszer csak eljöhet egy olyan pillanat amikor válaszút elé állítanak minket vagy épp kész tényként közlik hogy pááá kedves páá!

 Elveszítjük a munkánkat. Van aki ezt úgy éli meg hogy az addig ismert világa darabokra hullik, veszélybe került az élete, miből fogom eltartani a családomat, nincs tovább. Valljuk be sokunknak az első gondolatai, szinte biztos hogy ezek.  A kis százalék aki nem erre gondol ...sőt talán még meg is könnyebbül ...azok igazi UFO-k. Vagy talán szerencsések hogy így tolerálják az ilyen eseményeket. De maradjunk a többségnél, vagyis nálunk.

 Az első sokk után jön a kemény és határozott gondolatok sora ... majd találok magamnak sokkal jobbat, nem ez a világ vége, majd jön az önvígasztalás ... nem is volt olyan jó ez a meló, nem volt lehetőség a továbbfejlődésre, a hülye kollegák, az idegesítő főnök... A lényeg hogy muszáj összeszedni magunkat mert ugye nincs más választásunk. De hogyan is kezdjünk neki? Rutin az már rég elmúlt mivel már hány éve meg volt a stabil helyünk.... Nézzük a hirdetéseket. Kézenfekvő hogy előszőr a neten kezdünk, majd beugrik hogy ... még régebben beszéltem a Zolival hogy náluk van felvétel és ... ááá de hagyjuk az blama lenne mert a Zolit mindig lenéztem hogy Ő csak annál a cégnél van... Szóval marad a netes állásvadászat. Először. :) Vegyük az alap példát sikerül találni egy ígéretes ajánlatot. A következő lépés behívnak interjúra. MICSODA???? Az meg mi a szösz?? A húszéves lányod megkérdezed mert ő már komoly rutinnal rendelkezik eme területen.  Tiszta égés a gyereked lát el tanáccsal. Oda a szülő iránti tisztelet. Ezen is túl vagy már. Tisztában vagy a részletekkel amik persze képlékenyek mert minden cég mást kérdez az álltalánosságokon kívül. Haladjunk. Eljött a nap ..felöltözöl elkocsikázol és vársz... vársz és vársz.. Mert persze nem csak te vagy és a sok jelentkező miatt csúszásban van az egész történet. Majd amikor végre sorra kerülsz szembesülnöd kell vele hogy nem csak a kint várakozó álláskeresők fiatalok ...hanem a ficsur is aki az interjút készíti veled.  Mondjuk meg őszintén több sebből vérzik a dolog de le kell nyelni a békát és válaszolni a sokszor furcsa és kínos kérdésekre. Olyan mintha a fiad vizsgáztatna a 2016 os új zenei irányzatokból. Igazi X-akta némelyik kérdés. De állod a sarat hisz már mennyi éve csinálod azt amit ők. Igaz hogy neked nincs róla papírod mert te ezekkel a dolgokkal együtt fejlődtél és alakultál és nem iskolában tanultad mint ez az öltönyös suhanc...de ... ugye neked nincs papírod. Vegyük a valószínűtlen de optimális helyzetet. Felvesznek. Na akkor hol az irodám? Hááát persze. Hiába van annyi év tapasztalatod... figyelj csak ez senkit nem érdekel. Ja.... de téged. De ez az önérzetesség  max annyit ér hogy marha kellemetlenül érzed magad hogy alárendelt vagy olyanoknak akik sokkal fiatalabbak ...tapasztalatlanabbak... és úgy egyáltalán az apjuk lehetnél. Mindent előről kell kezdeni.

Majd jön az igazán kijózanító pillanat amikor először utasít egy kölyök hogy csinálj neki kávét vagy vidd le a dossziét.... Persze ez is csak egy feladat. Meg kell csinálni és a motiváció hogy el kell tartani a családot, hiszen te vagy az erős és gondoskodni kell ...mert belénk van kódolva. Vígasztaljon az hogy az igazi hozzáértés utat tör és előbb utóbb meg tudjuk villantani azt a sok év tapasztalatot amit nem vehet el tőlünk senki. ..és végül is tulajdonképpen ez is egy tapasztalat..amit épp most szerzünk meg. Semmi nem tart örökké. A munka csupán egy elvégzendő feladat. Van sokkal fontosabb is mint a munka. Ráadásul idővel ha a kezdeti sokkon és kellemetlen helyzeteken vagy talán időszakon túl jutunk akkor egész jó dolog is kisülhet belőle. Valóban ugorhatunk olyan kategóriát amit az előző puha megszokott melóhelyen ahol valljuk be már el voltunk kényelmesedve... nem érhettünk volna el. Felfrissít a sok új ember, ráadásul ha fiatalok téged is sodornak magukkal filtalos lendületükkel és a tisztelet is megérkezik idővel, ha helyt tudunk állni.  Miért ne tudnánk hiszen már többet éltünk ...és az évek meg a tapasztalat.. :) 

A másik lehetőség pedig hogy legyél a magad ura. Csinálj vállakozást. Akkor nincs főnök. De ne feljtsük el hogy ebben az esetben mi vagyunk a frontvonalban, ha valami nem jó akkor nagy valószínűséggel mi leszünk a hunyók. De bátraké a szerencse és ki tudja lehet hogy erre születtünk. 

Összegezve soha nincs késő újba fogni vagy változtatni, mert manapság nincs biztos állás. Ne féljünk változtatni a korunk miatt meg főleg ne. Biztos nem lesz könnyű, de amikor réges régen indultunk akkor sem volt könnyű, csak hát már el lett felejtve. Nem az számít hány éves vagy hanem milyen fiatalnak érzed magad ... nagyon vagy csak fiatalnak.  

Ez igaz a járni tanuló pici babától kezdve, a vagánykodó gördeszkásra, a sielőkre, a bringásokra, a csalókra, a világbajnokra, politikusokra, a diktátorokra,  nagy birodalmakra és még ezernyi emberre, rendszerre és tevékenységre. Lásd a múltban a Római birodalom. Az akkori emberek azt gondolták: míg világ a világ a Római birodalom létezni fog...és mi lett a vége. Vagy a közeli múltban a Szovjetúnió... Na meg a a második Világháborúban a Harmadik birodalom. Mi maradt meg például a nagy náci németország tetteiből.... igen .....többek között dédszüleim karján lévő tetoválás, a rengeteg borzalmas élmény emléke ...a sok sok értelmetlenül elveszett ember élet... szertefoszlott álmok szétszakadt ...csonka családok...emlékképek amiket csak a sír tud feledtetni az emberrel.

Eleve kódolva van a bukása a fent felsoroltak mindegyikének, hiszen a bukás a fejlődés egyik mozgatórugója. A finom dolgokban is benne van mint egy baba botlása és a legkeményebb diktátor vezette birodalmak létében. Mivel az élet a világ és mi magunk emberek is állandóan változunk az örök paradoxon bele van kódolva génjeinkbe. Minden bukásnak más a tétje. Míg egy felkészületlen lusta diák bukása egy tantárgyból apróságnak tűnhet a világ szempontjából.....gondolhatnánk..... de lehet, hogy ezt a diákot pont az fogja inspirálni felnőtt életében nagy jó vagy épp gonosz tettekre, hogy volt egy ilyen élménye gyerekkorában. Persze az is lehet, hogy ez a bukás csupán megmarad egy fájó, de a világ számára jelentéktelen eseménynek. Diákunk életét ugyan lehet hogy olyan irányba viszi, ami rossz munkát, alacsonyabb fizetést és egy boldogtalan életet eredményez, de a szűk környezetén kívül maximum csak egy statisztikai adat lesz. Nem tudhatjuk, hogy milyen hatást gyakorolt egy-egy bukás olyan nagy emberekre, akik a világot tetteikkel befolyásolták, például Albert Einstein iskolai eredményei. 

A bukást - legyen az egyszerű fizikai esés, vagy az életben félresiklott helyzet -, sokan kudarcként élik meg. Ha pofára esünk vagy padlóra kerülünk, akkor az esetek többségében már nincs lejjebb. Az az igazi hősiesség, ha fel tudunk állni. Nem is tehetünk mást, hiszen a kitartás arra ösztönöz minket, hogy álljunk talpra és folytassuk. Mikor azt gondoljuk, hogy a mi problémánk és gondunk, bukásunk milyen eget rengető és milyen elképesztő méretű, jusson eszünkbe, honnan kellett felállni nagyszüleinknek, dédszüleinknek a háború után. Ha a bukást úgy tudjuk kezelni, mint egy félresikerült kísérletet és tanulunk belőle, akkor előreviheti az életünket, hiszen mindannyian képesek vagyunk nagy dolgokra.    

"A felhők közül előbb-utóbb előbújik a nap....."

Kötél nélkül ugrani, elutazni tervek nélkül valahova, védekezés nélkül szexelni, nekivágni a nagyvilágnak egy hátizsákkal nulla   nyelvismerettel pénz nélkül, szabadságra menni, börtönből szabadulni, szakítani a párunkkal, felmondani úgy hogy nincs más állás, vagy csak felszabadulni egy hatalmas teher alól. Annyi jelentés és mégis más más tartalom. Vagy fordítva......Igaz lehet bármerről nézzük. A szabadság .... szerencsések vagyunk mert a szép nyelvünk lehetővé teszi hogy megértsük mire is gondolhat a másik fél ... csak azt nem tudhatjuk mit gondol a szabadság alatt valójában.  Mindenkinek mást jelent és ott van a sok közhely is ... A galambok elengedése mint a béke a szabadság jelképei. De a galambok a kajáért újra vissza kell hogy jöjjenek. Szóval.... Az idő is meghatározza mit akar mondani az író. A kor amiben éppen papírra veti sorait. A szabadságharc. De mivel lesz másabb az élet, ami utána következik? Vagy a pénz fogsága. Mindenféle elmélet hogy mennyire boldogít vagy nem boldogít. Döntse el mindenki neki mi a legjobb. Annyira sokféle gondolkodás van ahány ember a földön.  A fontossági sorrendek ...óriási kontrasztokat mutatnak. Van akinek az életben maradás a leg....Egy sportolónak ...ugye adott. Egy éhezőnek...nem kell leírni. Minnél mostohább valakinek az élete annál jobban szűkül a tér. Amikor gyerek voltam néztem a  dédnagymamám karján a tetoválást...azokat a számokat. Egyszer kérdeztem tőle hogy: mik azok a számok? "Azok a kis jelek amiktől soha nem tudok szabadulni." Válaszolta. Arcán olyan komorságot láthattam amit soha nem lehet elfelejteni. Nem is foghattam fel akkor gyerekként hogy mi jutott eszébe. Mikor már nagyobb voltam és ahogy a Dédi mondta ...." majd a föld alatt végre lekopik a karomról ha... " vagyis mikor már nem élt, meséltek nekem egy történetet. A nagymamám a déditől hallotta. Volt a táborban egy kislány aki kicsi volt ahhoz hogy felfogja mi is zajlik körülötte. A vége felé került oda már nem tartott sokáig a borzalom..... a tábort néhány héten belül felszabadították. Látta a felnőtteken a tetovált számokat és annyira tetszett neki hogy ő is mindenáron akart. Szerencsére nem került örök pecsét a finom gyermeki bőrére.  

Viszont a lelke egy örök sebet kapott ami az egész életét végigkísérte. Szabad lett? fizikailag talán ...de a lelke megsemmisült ott .........ahol nem kapott számokat a karjára....

A dédike ...komolyan nem is tudom hogy tudott mosolyogni annyi átélt borzalom után... de jókat játszottunk amikor gyerek voltam.... és emlékszem a nevetésére is.  

Neki mit jelentett a szabadság ???  Fel sem tudjuk fogni..... 

Szinte már közhely.... szingli vagyok ....vagy a közösségi médiás bejegyzések: " kapcsolatban ", esetleg egyedülálló.... De hogy mind a kettőből kettő legyen, azaz a foglalt és a szabad is szerepeljen két elnevezéssel, legyen itt másodikként a foglalt státusz úgy mint: házas. 

Igyekszem kis szakaszokra bontva elkülöníteni a más más megközelítéseket. Nem akarok okoskodni, mert ne felejtsük el hogy minden ember másképpen látja a világot, más nevelést kapott és más az élete. Vannak általános dolgok  ( ha feldobod, leeseik; stb ) de alapvetően minden személy sajátosan értelmezi a valóságot és így mindent ami ebbe a körbe beletartozik. 

Szabadnak lenni egy kapcsolatban ...azt érezni hogy ...hm... igen szabadság van de mégis tartozom valakihez....no az egy varázslatos dolog. Tulajdonképpen mindenkinek mást jelent a szabadság egy kapcsolaton belül. Előfordul hogy meglehetősen szabadon értelmezi valaki ezt a lehetőséget és különösebb gátlás nélkül csalja a kedvesét. Persze ez nagyon kényes terület, mivel a félrelépésnek szintén számtalan oka lehet. Szóval nem általánosíthat az ember fia vagy lánya és jelen írás nem a hűségről és megcsalásról szól. Még annyit ehhez hogy előfordul mind a két "Nem" esetében hogy eme fenti szabadság értelmezés ......azért nem megy el egészen megcsalásig . Azt a határt nem lépik át csupán élvezik a kellemes önigazolást esetleg diadalt. Mondván: "ez is meglehetett volna".

Van aki szeret szenvedni egy rossz kapcsolatban, mert neki ezzel válik teljessé az élete, hogy tud miért panaszkodni. Természetesen mielőtt haragosokat szereznék ezzel az utóbbi megjegyzéssel, itt arra gondolok amikor nem jó a kapcsolat. Amikor tele van kompromisszummal. Ne az erőszakos és egymást gyilkoló tragikus esetekre gondoljunk. A könnyed szenvedésről van itt szó. Amikor tudja a két szereplő közül legalább az egyik hogy, bizony mind a kettejüknek jobb lenne egymás nélkül. Viszont nem tesz semmit. Több oldal lehetne tele ezzel a témával mivel elképesztően sokféle módon szoktuk magyarázni saját magunknak :) hogy miért vagyunk egy rossz kapcsolatban. Ugyanakkor valakinek egy ilyen kapcsolat a jó. Ő ezt szereti, csak úgy állítja be a külvilág felé hogy mennyire szenved. Valójában pedig ettől teljes ....ettől szabad. Nem tudhatjuk mi zajlik az emberek fejében, vagy mit miért csinálnak.

Igyekeznék betartani a pár perces érzetet, hogy ne tartson sokáig elolvasni egy ilyen bejegyzést. Igaz a téma hatalmas és saját tapasztalataimból merítve elképesztően sok esetet, történetet, kapcsolati értelmezést tudnék leírni. De nem akarom nyújtani. Majd legközelebb. Ezért jöjjön a címben szereplő szabadság érzés számomra is megtapasztalt varázslata.

Sokszor volt valami apróság amit.......amit úgy elnéztem. Tulajdonság, viselkedés, stb. Mivel nem vagyok én sem tökéletes ezért szerénytelen ilyet kijelenteni....de akkor is. Ezek olyan dolgok amik apróságnak számítanak de azért a másik tulajdonságai között .....egy pillanatra felhúzom a szemöldököm, vagy kikerekedik a szemem. De szeretem, vagy tetszik és elnézem neki. Meg amúgy is csak apróság. Kompromisszum barátom.......... kompromisszum. Viszont az idő múlásával lehet hogy ez az apróság egyre ....undokabb ....kellemetlenebb és taszítóbb lesz. Vagy épp megszeretjük. Sokfélék vagyunk..... Nem kerestem ,......nem vágyódtam rá ....nem is jutott eszembe.....és igen...... akkor találkoztam egy olyan személlyel akivel az első pillanatban megvolt a teljes harmónia. Igen voltak csetlések és botlások, de ez a zavarnak volt betudható. Mind a ketten a teljes homály ....totál ismeretlen érzelmek.... és szinte semmi tapasztalat. Ilyen módon fogtunk bele. Féltünk? Nagyon .....én biztos ..... Ő később mondta el. :) . A lényeg hogy nem volt és a mai napig nincs olyan ami nem lenne kedves számomra. Nics hiba a kis füzetbe beleírva. Nincs fekete pont. Nem vagyok naív és valóban hatalmas mennyiségű tapasztalatom van. Szerelem, csalódás, kaland és boldogség területén. Viszont ilyen szabadnak még soha nem éreztem magam egy kapcsolatban. .....ó még fiatal a kapcsolat ....majd változik ..... vagy ez csak egy kivétel...

...már jó pár éve tart és nem változott a tartalom, a füzet a hibákkal ...még mindig üres. Nincs megjátszás, nincs álarc... mindenki magát adja ... úgy és olyan módon amilyen ....számomra ...és számára ez az igazi szabadság...

Hogy mi a lényeg?

Szerintem nem szabad feladni a keresést... és nem szabad belenyugodni a kevésbé jóba. Mert bármikor jöhet egy olyan illető akivel kiírhatod hogy: foglalt.... de mégis szabad vagy.....