canacsab

Jó pár év munkával a hátunk mögött egyszer csak eljöhet egy olyan pillanat amikor válaszút elé állítanak minket vagy épp kész tényként közlik hogy pááá kedves páá!

 Elveszítjük a munkánkat. Van aki ezt úgy éli meg hogy az addig ismert világa darabokra hullik, veszélybe került az élete, miből fogom eltartani a családomat, nincs tovább. Valljuk be sokunknak az első gondolatai, szinte biztos hogy ezek.  A kis százalék aki nem erre gondol ...sőt talán még meg is könnyebbül ...azok igazi UFO-k. Vagy talán szerencsések hogy így tolerálják az ilyen eseményeket. De maradjunk a többségnél, vagyis nálunk.

 Az első sokk után jön a kemény és határozott gondolatok sora ... majd találok magamnak sokkal jobbat, nem ez a világ vége, majd jön az önvígasztalás ... nem is volt olyan jó ez a meló, nem volt lehetőség a továbbfejlődésre, a hülye kollegák, az idegesítő főnök... A lényeg hogy muszáj összeszedni magunkat mert ugye nincs más választásunk. De hogyan is kezdjünk neki? Rutin az már rég elmúlt mivel már hány éve meg volt a stabil helyünk.... Nézzük a hirdetéseket. Kézenfekvő hogy előszőr a neten kezdünk, majd beugrik hogy ... még régebben beszéltem a Zolival hogy náluk van felvétel és ... ááá de hagyjuk az blama lenne mert a Zolit mindig lenéztem hogy Ő csak annál a cégnél van... Szóval marad a netes állásvadászat. Először. :) Vegyük az alap példát sikerül találni egy ígéretes ajánlatot. A következő lépés behívnak interjúra. MICSODA???? Az meg mi a szösz?? A húszéves lányod megkérdezed mert ő már komoly rutinnal rendelkezik eme területen.  Tiszta égés a gyereked lát el tanáccsal. Oda a szülő iránti tisztelet. Ezen is túl vagy már. Tisztában vagy a részletekkel amik persze képlékenyek mert minden cég mást kérdez az álltalánosságokon kívül. Haladjunk. Eljött a nap ..felöltözöl elkocsikázol és vársz... vársz és vársz.. Mert persze nem csak te vagy és a sok jelentkező miatt csúszásban van az egész történet. Majd amikor végre sorra kerülsz szembesülnöd kell vele hogy nem csak a kint várakozó álláskeresők fiatalok ...hanem a ficsur is aki az interjút készíti veled.  Mondjuk meg őszintén több sebből vérzik a dolog de le kell nyelni a békát és válaszolni a sokszor furcsa és kínos kérdésekre. Olyan mintha a fiad vizsgáztatna a 2016 os új zenei irányzatokból. Igazi X-akta némelyik kérdés. De állod a sarat hisz már mennyi éve csinálod azt amit ők. Igaz hogy neked nincs róla papírod mert te ezekkel a dolgokkal együtt fejlődtél és alakultál és nem iskolában tanultad mint ez az öltönyös suhanc...de ... ugye neked nincs papírod. Vegyük a valószínűtlen de optimális helyzetet. Felvesznek. Na akkor hol az irodám? Hááát persze. Hiába van annyi év tapasztalatod... figyelj csak ez senkit nem érdekel. Ja.... de téged. De ez az önérzetesség  max annyit ér hogy marha kellemetlenül érzed magad hogy alárendelt vagy olyanoknak akik sokkal fiatalabbak ...tapasztalatlanabbak... és úgy egyáltalán az apjuk lehetnél. Mindent előről kell kezdeni.

Majd jön az igazán kijózanító pillanat amikor először utasít egy kölyök hogy csinálj neki kávét vagy vidd le a dossziét.... Persze ez is csak egy feladat. Meg kell csinálni és a motiváció hogy el kell tartani a családot, hiszen te vagy az erős és gondoskodni kell ...mert belénk van kódolva. Vígasztaljon az hogy az igazi hozzáértés utat tör és előbb utóbb meg tudjuk villantani azt a sok év tapasztalatot amit nem vehet el tőlünk senki. ..és végül is tulajdonképpen ez is egy tapasztalat..amit épp most szerzünk meg. Semmi nem tart örökké. A munka csupán egy elvégzendő feladat. Van sokkal fontosabb is mint a munka. Ráadásul idővel ha a kezdeti sokkon és kellemetlen helyzeteken vagy talán időszakon túl jutunk akkor egész jó dolog is kisülhet belőle. Valóban ugorhatunk olyan kategóriát amit az előző puha megszokott melóhelyen ahol valljuk be már el voltunk kényelmesedve... nem érhettünk volna el. Felfrissít a sok új ember, ráadásul ha fiatalok téged is sodornak magukkal filtalos lendületükkel és a tisztelet is megérkezik idővel, ha helyt tudunk állni.  Miért ne tudnánk hiszen már többet éltünk ...és az évek meg a tapasztalat.. :) 

A másik lehetőség pedig hogy legyél a magad ura. Csinálj vállakozást. Akkor nincs főnök. De ne feljtsük el hogy ebben az esetben mi vagyunk a frontvonalban, ha valami nem jó akkor nagy valószínűséggel mi leszünk a hunyók. De bátraké a szerencse és ki tudja lehet hogy erre születtünk. 

Összegezve soha nincs késő újba fogni vagy változtatni, mert manapság nincs biztos állás. Ne féljünk változtatni a korunk miatt meg főleg ne. Biztos nem lesz könnyű, de amikor réges régen indultunk akkor sem volt könnyű, csak hát már el lett felejtve. Nem az számít hány éves vagy hanem milyen fiatalnak érzed magad ... nagyon vagy csak fiatalnak.